tavaszillat szalad át
magány ízű pólusaidon
könnyű felhő látomás
légnyomás és egyperces
hajnali léksodrás felém
hogy nőszirom zápor
mostan a lelked
tündököl benne a japánkert
tétlenül mint amikor ketten
cseresznyevirágot szedtünk
karcsún és harsányzó
lombokként
megáll az idő
tavasz van tavaszillat ringat
hogy álmodj bennem
nyarat tovább
