Karácsonka

Se csipke, se csoda.
Vásári karácsony.
Kihűlt angyalka
Rágja a kalácsom.
Száraz morzsalék
Ünnepi lakomám.
Uszonyodik a hal
Egy tál éjemen,
Se lát, se hall:
Jégszín sodródás…
Hordalék a fény,
Dirib-darab már
Fattyú mécsesem.
Zokon se veszem,
Csak kiváltom,
Arányos csomagban:
Magányom. Ringatom
Apóként és fekete
Hóban lépkedek.


A tél ablakán
Arctalan, tolakodva
Képtelen, kukucskálok
Béfele. Hol mit
Tőlem kaptál,
Ócska holmit
Próbálsz elviselni,
Szapulva szüntelen,
Bűntelen rokonokat,
Kik szerintem:
Rokkant kedvesek.
Szemeink nedvesek.
Milyen száraz
A kalácsom s ki
Evett belőle?
Kibontom magányom.
Édes, hogy megleptél
Véle! Drága!
Ugye nem volt drága?
Mindig ilyenre
Vágytam. A fekete
Hóban ma fáztam.
Nélkülem.

Se csipke csoda,
Se kalácsos karácsony.
Nem találom a
Kabátom. Pedig
Elrejteném összes
Barátom, összes
Zsebembe, hogy
Meg ne lelje,
Le ne lehelje
Őket ez a falánk
Karácsony. Mely
Mind megette
A kalácsom,
S lerágta
A térdemet. Alighanem
Tévedett, kit ez
Az ünnep szeretett.
Valaha.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-08 14:52:45
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-08 14:52:45