Stressz
Gyakran vagyok dühös magamra.
És igen, ilyenkor törni-zúzni tudnék.
Elmenetkor magamra csapom az ajtót -
Belül dühöngök, káromkodom,
megátkozom tetteim és nem bocsátom
meg nekem, hogy rendre megbántom
s epés megjegyzésekkel cukkolom fel
velem egyet nem értő agyam -
Ordítozok az én-emberrel
majd ingerülten rendreutasítom
- legszívesebben beverném
gyakran elvesztett fejem -
Még azt kérdezed tőlem, miért rossz
így reggelente a kedvem?
Tudod, milyen nehéz lesz éjszakáig
magamat elviselnem?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
