Magány

Egyedül... leül a magány
szívembe, szúr a sok-sok vágy
Az óra járása lelassul
a seb égése kiújul.

Vért izzas, folynak a falak
csendet, szül a sok gondolat
A sok porszem lelassúl, megáll
hirtelen, minden zúzmarás.

Csak a csendet, és hallgatom
zajom, csendjébe fulladok,
Érzelem-értelem kezek
folytogatnak, a porszemek.

Majd eszmél a test, álmosság
ébreszt, alvó valóság,
Keserű ízű képzelet
folyik szemem tükrében, könnycsep.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.