ejtőernyők

életfogytiglanra ítéltek
születéskor kiéltek

vagyunk mi
mi vagyunk

testünk meredt és inas
hajnalban fáradt el az ásító inas

a reggeli mosakodáskor
a lényegig még senki sem kaparta fel saját arcbőrét
megelégszünk azzal hogy csillogóra szappanozzuk

*

amikor ejtőernyőzőket látok a tévében
csodálom miért nem esnek le
elgondolkozom miért szállnak

ha leesnek elgondolkozom miért is hulltak a földre
mint a pillangó bábja
amikor végre ledobja
mert már felesleges lett

a földön hever egy ejtőernyő és egy báb






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-20 17:40:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-20 17:40:24