Kettős portré önmagamra
valami templomi csendet
feltépő zajló orgonát
valami tömjént amit lenget
elűzve ördög rokonát
elűzve tukörképét
elűzve baljós ikreit
kivárva a mindenség végét
és elherdálva kincseit
valami templomi rendet
valami csevegő csepegő
gyetyalángot őrült remegő
valami lelkiismeret faltól falig
valaki akit ismersz hiszed s alig
míg feletted a keresztjén szenved
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Bűnkehely (Budapest, 2010.)
Kiadó: Littera Nova
Feltöltés ideje: 2011-02-19 11:17:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-19 11:17:56