A kalitka
A kalitka ajtaja fémesen csikordult,
s a madár hunyorogva vette tudomásul; nem fordult
jobbra a sorsa.Bár lehet,hogy a vágyott szabadság csak képzelet.
Míg el nem érhető, hiánya éget, mar. (Úgy, mint a hypó, mikor a lány
beleivott. Nem maradt utána más csak virág az iskolapadon.)
Majd megkapta a kitáruló teret, egy felé nyúló kezet.
Többé már nem értékelte. Tollát hullajtva,
a vágyódástól megfosztottan, rabként lépkedett.
Tűrte a lábára szürkén rákérgesedő ólmos szaruképletet.
A kalitka ajtaja fémesen csikordult,s a madár lakatra zárta az életét.
A rozsdás kulccsal bélelte ki a háborgó begyét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-16 15:01:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-16 15:01:43
