Csütörtökön


A nap besüt a csíkosra törölt ablakon,
a porszemek keringve érnek célt a pamlagon.
Vaksin hunyorog a szemüveg a félbe hagyott könyvön,
pörkölt kávé gőze csiklandozza orrom, kiöntöm
a fületlen csészébe, mely vádlón mered rám,
mint bűnösre ki rémtettet követett el egy délután.
A levegő akkor besűrüsödött, fojtogatott.
Nem volt a világ szókészletében olyan példány mi lenyugtatott
volna, görcsbe rándult az elme.
Hosszú évek sejtbe ivódott fegyelme
megszökött, elhagyott.
A lehelletem apró kristályokká fagyott.
Kezem, mint idegen végtag tőlem függetlenül
lendült, s az apró kék mintás porcelán majdnem sértetlenül
pörgött a  tengelye körül a kövön,
csak a füle és a nyugalmam hagyott el azon a csütörtökön.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-13 16:50:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-13 16:50:02