utasok

hátul ültem
a busz legvégén
cigi égette
lyukas széken

előttem tizennyolc
határozatlan körvonal
(talán emberek?)
utolsónak én magam
a tizenkilencedik

(nagykorú lettem
felnőtt
taposom a tizenkilencediket
nincs visszaút)

egy hozzánk hasonló
közénk való árnyék
utunkat irányítja
(azt mondják
ő vezet)
ott elől fogja a kormányt
de kábán
túl kábán

menetrendünk
előre megszabott
csak kifelé csodálkozhatunk
a ködös ablakokon

tizenkilenc utas
egyik sem tudja
merre tart
de én tudom -
a végén mindegyikünk
odaér majd





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-12 12:19:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-12 12:19:28