Kávé, szerelem, és a János Vitéz


A múlt Kávéfőzőszűrőházat vert a kuka falának,
így kopogtatott, persze, hogy a szerelem ajtaján.
-Szeress, kérlek, ölelj át, legalizáld a testem! - könyörgött.
Apja nyitott ajtót, a Háború. - Csókolom, Szerelem itthon van?
-szorította hóna alatt pöttyös labdáját az előbb még Kávéfőzőszűrőház.
-Nincs -, és fokost vágott volna a fejébe, ha nem hajol el.
Hogy a róka hordja szét minden atomját! - gondolta.
-Most mit csináljak, legyek aberrált?
-Iluskám így kiáltott,
rendelt is egy platós Csepel követ,
még ma is hallom, ahogy pittyegett a tolatóradar.
Bekopogott megkávézva, most óriások jöttek.
Fejükhöz dobálta ezt mind, a sok követ.
(Ne aggódj, már takarítják az agyvelőt.)
Majd órájára nézett, elrúgta a pöttyös labdát, elment dolgozni,
hogy ottan rakja csókjaira félre a betevőt.
(Úgy szerette őt.)
Majd, mikor lejárt a műszak, átment a világon,
megváltotta bűneitől, el is nyerte Iluskáját,
de sietnie kellett, hogy visszaérjen munkakezdés előtt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-12 10:22:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-12 10:22:23