A hajléktalan
a szél gyűrött újságlapot lebegtet
fellibbenő vége látni enged
egy valaha jobb napokat látott
bakancsot, kockás szövetnadrágot
fűző már nincs a cipőben, nyelve
csúfolkodva a világra felfigyelve
láttatja; gazdája szükséget szenved
zoknitlan bokáján sebe már gennyed
légy zöld potrohán napfény csillan
megránduló test miatt továbbillan
csimbókos ősz haja és szakálla
évek óta nem rázkódik sírástól válla
duzzadt kezére nehezedve felül
zacskóból műanyag tál előkerül
maga mellé rakja, csikk a szájában
hontalan ő a saját hazájában
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-12 10:12:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-12 10:12:18
