Két karomba fonlak
Majd két karomba fonlak, mint a kincset,
és nem eresztelek utána el,
nem lesz okom, hogy attól eltekintsek,
mert nekem szánt az ég, csak nem felel,
hiába kérlelem a nagy kerítőt,
másnak adott, és nékem már nem ad,
meg is kaptam az élettől az intőt,
minden reményem mégis csak te vagy!
Így bűnbe viszlek téged is, ha vélem
lehullik rólad minden közszemérem,
és boldogan a tested átadod,
és átível az eget összekötve,
a szivárvány, jelezve mindörökre,
akármi lesz, én a tiéd vagyok!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-12 06:07:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-12 07:43:06
