Ritka kék vers XVII.
Most egy kicsit ülj közelebb
S hozzál valami szokatlan kedvet
magaddal
És mesélek csendben
neked
Csak egy kis kattanás a vége
Ne roskadj egyből térdre
Várd míg feloldozom
Azt a lehetetlen gubancot
Ami egy kicsit feszül
Valahol a csípőd felett
És emelem kalapom
--muszáj hogy legyen valami
Emlékem
amit hagysz majd magad után
s remélem
nem áltatom magam
Mert furcsa lenne
A harmadik barack
A trikód alatt..
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-10 16:43:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-10 16:43:21
