A szerelem örök

Örömet okozok a versekkel,
és átnyújtok egy csokor virágot,
mikor a szép nap reggel fel sem kel,
én akkor már a tilosban járok,

a szerelem felhatalmazása
addig érvényes, amíg csak élek,
nincs a világon semmi hiába,
igazán csak a haláltól félek,

mert irigy és irracionális,
mely véget vet majd a boldogságnak,
és pöffeszkedő, bamba, banális,
ilyet egy ember ki sem találhat,

ezt nekünk az isten vagy az ördög
rendelhette el nagy hatalmával,
így én nyelvet rá hiába öltök,
el van telve már nagyon magával.

Hagyom is, hiszen ő nem emberi;
ami van, minden véget ér egyszer.
A szerelem örök, felszenteli
templomát, amit épít az ember.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-06 05:31:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-06 05:31:18