Igaz fények

egy képtörés minden
hullik a könnyem
sír egy gyászmadár
koszorút hoz a halál

vércsepp folyik itt-ott
a tőr hegyét nyelvvel nyalod
hold a tengeren szomorún figyel
s a nap, ha feljön, rajt' víg nevet

megteheti, hiszen ő a fény
a hold egy tetves sötétség
ki nem élne életadó fény nélkül
mert nélküle meghal, elhűl

ilyen a szerelem is, függő
boldogságot sosem tűrő
hisz te vagy a hold, s epekedsz
de igaz fényre sose lelsz





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-04 15:18:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-04 15:18:21