Újjászületés
Ropog az izom,
serken a friss vér.
Szinte hallom, amint
testembe új erő tér.
Megfagyott félelem
száll fel buggyanva torkomon
- csak távozásának zamatát élvezem.
Vége - nem maradt több salak, korom.
Végre látok, de talán egy kicsit hidegen -
óriási falakat hódítanak még idegen,
megrögzött vágyaim, s bár csak újszülött tudatom,
mégis – tapogatva, de bátran, fölényesen uralom.
Valahol a végtelen peremén
susogást érint kezem.
Honfoglalást sürget az érv -
hullámain örök szikla pihen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-31 22:38:27
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-31 22:41:12
