a Nílus szajhája

felkelt a nap,
s a Nílus szajhája
meztelenül ébredt
a forrón égő nyárba

felállt, s tükréhez
érve fésülte meg
fekete, selyem haját

fehér ruhába öltözött,
mi akkor divat volt,
s szemére és szájára
sminket rakott

feszült mellén a ruha
s combja tükörsimán
csalogatta a férfiakat

fényes volt a reggel,
de fényesebb a szajha,
a nap már nem is nézett rája,
hiszen irigyelte

fehér pánt volt fején,
s medál lógott keblén
a nílusi gyöngy szajhának

félelem nélkül készült
a halálra, tudta, jól tudta,
ma el fog menni innen
Két kígyó a mellén,
s ő meg feküdt elém,
ki rabszolgája vagyok

felsértették kígyók, s tűrve
fájdalmát, nem sikoltott
Meghalt ím hát Kleopátra,
Nílus legszebb szajhája,
s én szabad vagyok





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-31 20:32:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-01 21:01:51