Om Mani Padme Hum /vált. 1/1

Rám kiáltottál,
kicsit ijedten, kicsit haraggal,
s felhorkantam én is,
szokottan nagy garral
támadtam, aztán
megijedtem és ahogy szoktam:
önző, irigy magányom sírtam
magamból,

vágytam a könyörületed,
koldultam a szereteted,
reméltem és
reményeket temettem,
- mint szoktam:
könnyen feladva mindent -
komor, konok,
monoton mozdulatokkal,
leszámolva a világgal,
s a világ is velem,

rémálom?
vagy erre vágyom?
:a gép kattan
hosszan fütyül,
fülsértőn,
lélektépőn,
az oszcilloszkóp
vonala végtelenre vált,
/Nővér, ha erre jársz
kapcsold ki,
spóroljunk!
nyisd fel a kukát:
ad acta!/





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-29 15:56:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-29 17:29:21