Odaát

Odaát
Fejére állt a világ...
Netán én fordultam talpra?
Kezdem megszokni a fásult
nyomort napról napra.
A sötétkék égtó fenekéről
drágakövek villannak,
a fekete facsontvázak meg
lenyúló gyökerek -
lombos törzsük, s a jövőm
biztosan odaát vannak...

Torz pokolparódia e világ:
egy "öles kondérban" bableves rotyog...
Én meg ahelyett, hogy nőnék, növekednék
nyomorultul egyre csak fogyok.
Az elmúlás fekete fényében némely elvétett
szebb percem vet fehér árnyékot -
Morgó falka-félelem kerget
a virágzó lombos fákhoz
minden jószándékot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-22 19:19:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-22 19:19:53