"...Egyedül, testvér, a puszta világban..."

Gerince törve áll a Könyvtár,
Torony még így is, Bábeli,
Nem kell már tűz, se vízár,
Elnyeli az éj, hogy nincs hajós,
Aki védcsillagául ismeri, ég
És föld között hidat hiába
Vert, nincs Jákob, aki rajta
Mászna fel, annyi éjen át
Hiába lángolt, mandragóra,
Bölcs szerelmi alma is hiába
Volt, Tudás és Kéj frigyét, a
Felnőtt világ hozományát holott,
Levéve zord tilalmát, e függő-
Kertben megáldotta egy isten is.

*

Ne kelljen verve kallódni, hazátlanul,
Portáján a gazda is csak akkor úr,
Ha asztalánál, míg a fény kihuny,
Az idegen otthont talál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szép versek 2002 (Budapest, 2002)
Kiadó: Magvetõ