Bíztató

Úgy, mint a munkás,
felmagasztalva és megalázva,
mint a paraszt, akinek
homlokára égett a barázda,
úgy, mint a repülő,
a felhők között a földre visszavágyva,
mint apád,
aki megroppant derékkal
emelte arcát erre a fényre,
úgy, mint anyád,
aki harminc éve
pirulákat szed a szívére,
mégis él.

Hát élj te is,
gyűrd át szíveden ezt a világot,
a te világod!
Hát szólj te is,
mondd el ki ellen, kivel hadonászol,
mi fáj s minek örülsz!

Hát sírj te is,
öklöddel maszatold szét kínjaidat,
s emeld az arcod a szélbe,
hogy meg ne bolondulj,
mert az még nem a halál!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Legyen valaki veletek (Budapest, 1970)
Kiadó: Magvető
Feltöltés ideje: 2011-01-18 11:56:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-18 11:56:58