4:10




Újra itt vagyok a hajnalhasadásban, túltágult a reggel
és az éj közötti rés, talán sikerül felhúznom magam
az idő faláról, bár megsebzett e térd. Körmeim letörtek,
rajtuk megpattant a lakk, neked csinosítottam magam,
s lám, hiába vártalak. Combfixem szakadt, hajamból
kihullott a csatt, pedig királylányos voltam még az éjjel,
hiába vártalak. Tükör elé szaladtam, ha az utcán autó haladt,
mosolyogva gyakoroltam a sziát, fáradhatatlan, úgy százszor
is az elmúlt éj alatt. Nem tudom, mikor vett ölébe az álom,
nem tudom, miként ringattak angyalok, s mintha hiába
éltem volna túl az éjszakát, hajnalhasadással harcolok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-18 08:35:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-18 08:35:16