Õsz

Yvette-nek

Mikor ebben a fáradt
Csöndben nézhetem a
Fészer palatetejét és még a
Hullámbádogot, rajta a
Rozsdabarna levéltakarót,
És azt a lassú macskát, aki
Sétál benne, mintha királysága
Volna itt a ritka sárgával hintett
Rőt korona alatt, és távolabb a
Csupasz repkény pókháló,
Eszembe jut a láthatatlan csillagtérkép
Fenn az északi félgömbön valahol,
A Pegazus, a Hattyú és a Gyík,
Ahogy fölém hajolnak több száz éves
Fényükkel, mint az a sárgászöld faág,
Ami már nem vet árnyékot, és
Bármire, amit valaha mondtam,
Sápadt igenjük szitál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A terep (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor