december huszonharmadikán láttál

ahogy feküdtem az ágytál
fölött fél méterrel mozdulatlan
és nem volt más alattam
csak nedves lepedő
és fél méterrel lentebb az ágytál

december huszonharmadikán mikor láttál

azt hitted én nem tudok róla
rákérdeztél az infúzióra
az ősz hajútól a sarki ágyon
és annyit mondott várjon
várjon kedves
és te vártál
lepedőnedves
szemeiddel az ágytál
mellett félméterrel mozdulatlan

december huszonharmadikán egymagadban

jöttél megszorítani kezem
és a két kéz lepedőnedvesen
markolta egymást és remegett
a haláltól fél méterre lehetett
mikor ránk omlottak a hófehér falak

december huszonharmadikán este

túladagoltalak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-11 19:55:27
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-11 19:55:27