Levelek
Amikor naponta kétszer ment el a
fizuért apám, akkor volt jó világ;
ámbár a felszolgálók zsebe tele
lett, a családi kassza ismételten
megcsókolta a beálló pénzhiányt,
kiváltképp ha maszekolt az öreg.
Mert ugyan nem fizetett utcalányt
soha magának, de ellen a piának
csak nagyon nehezen tudott állni,
igaz a lábán még nehezebben, s
mint a körhinta- forgott az itthoni
csapat a vérágassá szétszeszelt,
téboly-barna szempárban.
Anyám, hugi, a nagyi meg jómagam
hát az ősellenséget látva a borban,
a sörben, meg a kommersz piákban,
megálmodtuk éjjelente az egészebb,
a jobb, és alkoholmentesebb létet,
és néha kértük, hogy vessen már
az egésznek valaki végleg véget.
És úgy lett.
Vagy úgy lesz majd,
ha minden tőke csak virágot hajt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-08 21:41:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-08 21:41:15
