Volt egy éj
Súlyosan, mint az őszi sötétség,
átlátszó ködben oldódott a kín.
Talán...
mégis, játszott a fény: a lángok,
az Atya, Fiú, Szentlélek - oly mindegy -
tompán, percek görcsében, némán
magába mélyedt a lélek,
árnyjátékokban megkövülten...
körülfont a múlt és a jelen,
s a legszentebb búcsú.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-08 11:33:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-08 11:47:55