kedvesem, szólj, mely időben hagytalak;
hisz orfeusz vagyunk mi mindahány –
s az alvilág mi lenne más – idő;
'szétszeddetés' lesz sorsunk később – ládd;
miközben gondolunk terád – a többi
tép; így leszünk már egy csak: orfeusz,
beszélő fej, zene már semmi sem,
bár hangszer van, emlék van, vetület
a mára; miben dal már nem terem.
