Egy gobelinre

...a késve megtalált jelen felé
úgy írom, ki másnap már nem él,
hogy jól vagyok, minden végveszély
lepergett már az utolsó percnyi képsoron,
az is, mikor színt kellett vallanom.

A hímzésemen keretre feszítve
rózsától a porzóbibéig groteszk a lét íve,
csak esendő levelek maradnak fenn
a mélypontokkal kivert gobelinemen.
Hurkok és szúrások! Készül a csipke!

Árnyalt fonákjától inflálódik ez a világ!
Nagyon mély, nagyon régi hibák.
Csak feltételezem mi van a kereten túl.
Belül mélypont, előrajzolt szívminimum.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-18 10:13:41
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-18 10:13:41