Szédüléseim

A téli ég vaksötét
ferde résein
vibrálnak a csillagok -,
szédüléseim.

Hullámzik a végtelen,
tarkóm verdesi -,
az égi kút feneke
iszappal teli,

nyüzsög benne millió
szúnyog-kezdemény -,
átláthatatlan minden,
nem jut le a fény.

Testem vérköreiben
tompa torlaszok -,
van még épp elég időm,
amíg meghalok.

Ezt az időt kell nekem
úgy kitöltenem,
minden csöppnyi pillanat
küzdelem legyen.

Kínok kőrakásain
bukdácsoljak át,
napok után jöjjenek
sötét éjszakák,

majd újra a virradat
egymást váltva fel -,
van még, aki számít rám,
így hát élni kell!

Vénülőnek a halál
valóságosabb -,
szédüléseim mögött
sötétül a nap.

Pókfonálon függ a lét,
nincs árnyéka sem.
Szédüléseim miatt
én következem?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-11-27 07:18:01
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-27 07:18:01