Prolimonológ

Megszülettem a háború
mocskába pottyant pókhasú.
Bádogtenyerű, rumszagú
apám nem nemzetes.

Következett az életem:
akár egy üres bálterem,
olyan sivár és fénytelen,
mint egy rántott leves.

Ha így esett, hát élni kell,
dudorásztam a többivel,
akinek volt hol, s volt kivel
elütni az időt.

A sok pénz soha nem nekem,
de másnak biztos megterem
gondoltam, később átverem
aki fejemre nőtt.

"Proli düh" - dörren rám az úr,
aki még abból sem tanul,
hogy ő dühöng itt oly vadul -
bajusza is remeg.

Harsogja: nem vagyok magyar,
hogy mit mond ő, az nem zavar,
ez a föld "ápol, s eltakar",
a többi egyre megy.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-26 06:27:25
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-26 06:27:25