Születés

Milyen hosszú a dráma, színe-fonákja,
oda-vissza, ifjúság és holttest között.
A köldökzsinór koszorúja üres, néma
a lenni nem lenni genezise fölött.

Ott kezdődött a magány. Az elhagyások.
Kik egyek voltak genetikus hiszekegyben,
gondolatonként távolodtak zsoltárok,
autonómiák kéjére esküdve.

Ott kezdődtek a nekrológ gondolatok.
A letörlesztések életfogytiglanig.
Ég veled! Az elfelhősödött angyalok

ámene volt ez, spermától a sírhantig.
S már ott jóslat volt az utolsó hívás képe
a babatakaróval feltörölt vérben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-23 16:14:50
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-23 16:14:50