legyen inkább főzelék

és megjön.
tűrhetetlenül lassan
de végül maga alá húzza a széket.
a hideg abroszra könyököl.
behatol a gőzölgő bőrök alá.
ropog és bicsaklik a porhanyós test.
semmi ellenállás.
meg nem áll addig
amíg le nem szopogatja
a legutolsó ínakat is a csontról.
a farát és a hátát szereti.
villát kést soha nem használ.
a körmeivel marja ki
az eldugott elérhetetlen darabokat.
majd sörért nyúl.
mindig pohárból soha nem üvegből.
a bajuszára tapadt kövér habot
alaposan lenyalogatja.
érdes nyelvével
még körbejárja jó néhányszor
az átfésületlen terepet.
maradék nélkül
mindent megemészt.
rágyújt.
orrán száján
ömlik a füst és a sörszag.
még egy kicsit ül és vár.
kipiheni az egésznapos kocsmajárást.
kiszámíthatatlanul feláll.
úgy megy el mellettünk
mint egy villamos.
nyikorgó ajtónyitással
és három utasával
akik mi vagyunk.
robogunk egy soha nem látott
állomás felé.
anyu:
- tökfőzelék legyen a vacsora.
ja és szóda.
a következő állomáson
már hátha tovább maradunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Agria III. ősz,
Feltöltés ideje: 2010-11-22 18:09:02
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-22 18:09:02