ami valóság
akár a friss, még ködszürke nap,
kilépsz, várod a következő célt,
leágazást, nem hiszel időt,
szemet, miben birtokba vehetnél
vagy megölhetnél, mert nincs kizárva semmi,
lépéseid, akár itt a nyílt avartűzben,
ropognak, nem bonyolultabb ez sem,
mint fényképeket égetni rozzant
családi házad kertjében, hamis réseket
ütni velük, és elhinni a látás tényét,
az eltűnés nehezéke alá szorult
távolságot és a közelséged, a ritmusokat,
ahogy kuszán bele-belekapnak az esőtől
fénylő bokrok ágaiba, nem bonyolultabb
ez sem, mint fényképeket égetni,
de nem is könnyebb, az ítélkezés
másnapra marad, mint mindig, amikor
okosak az esték, de a reggeleknek el kell
viselniük a ketrecbe zárt irányt, lehet
ugyan törleszteni benne, de változtatni semmin.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-11 20:26:03
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-11 20:26:03
