Mindennap karácsonykor

Elfekszem,
füvek lesik arcom ábrázatát,
miközben
égbegyökerező hajszálaidra,
mint a fenyőfa ágára aggatom
csillagaimat,
azon a sarkon túl,
ahol vártalak,
ahol téged vártalak,
hogy haza várj,
mindennap karácsonykor,
járt utam göröngyét
lábad elé vetem,
dohánnyá sodrom illatod,
pipámban
kifosztott éveink alma,
felgyújtom,-
ne fázzak,
szeretkező ráncaid takarnak,
mint a füst,
keresztvizem kelyhéből
itallal kínálom Jézust,
elfekszünk,
füvek lesik arcunk ábrázatát,
miközben
égbegyökerező hajszálaira,
mint a fenyőfa ágára aggatjuk
csillagainkat,
azon a sarkon túl,
ahol vártalak,
ahol téged vártalak,
hogy hazavárjon minket,
mindennap karácsonykor.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-05 14:07:49
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-05 14:07:49