visszavonulóban

összefolynak évek tavasz nyár ősz tél
e kietlen kies transzilván tájon
elagott reményed már nem soká él
halódik a régi lírai kánon
nyakadban száz kolonc közt vers-amulett
rontástól megkopott türkiz talizmán
tisztító tüzekben hited hamu lett
maradék szavaid állnak a vártán
a tökéleteshez közel sem távol
a megnyitott égbolt széles karmazsin
utcáján míg lelked fényben tovatáncol
születőben új hang, ihlet, újabb kín

má mé mi skáláznak majd örökéj hosszú
kórusműhöz kortárs szellemek és a szú






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-23 10:36:12
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-23 10:36:12