Álmok útjain

Álmokkal kövezett utakra vetődtem,
Jobbra tőlem csillogott a Fény,
Balra egy másik: oda kerültem.
Még nem tudtam, hogy ami puhának tűnt,
Közelebb érve csontkemény.

Álmokkal kirakott utakon lépek,
Sejtelmes fények, sok zafír árnyék,
- Kellékei egy képnek,
A semmiből előugró kezek:
Mindez csak játék.

Álmokkal szegezett utakon zenélnek,
Körvonalaik valahogy elmosódtak:
Harsányan járták víg örömtáncát a Létnek.
Bűneimet rikították hirtelen,
Mindent felsoroltak!

Álmokkal kirakott utakon kószáltam,
Megint egyedül (a magány szolgája az éjnek)
Nevettem én nyakig egy tócsában;
Megannyi éke az égnek,
Már semmit nem ment meg…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.