Picasso-kórtan

már nem lehetnek
feszültebbek a sarkok
pattanásig támaszkodik
az üvegvékony tér
a kockaszögek bizonytalanába
mindennek párja van
kereten innen és túl
egy meghatározhatatlan alak
aki végérvényesen dönt a harmóniáról
szemből és oldalról
mindig más az ugyanaz
megfeneklik a tekintet
minden önmagára illik
a meztelen formák oly csupaszok
akár a kiürült felhők
tömeg nélkül vonulnak
nehéz tömbökbe ragadt hieroglifák
a beazonosíthatatlanban valahol
ott lapul ott figyel
a megsántult magyarázat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-22 17:04:55
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-22 17:06:45