Zsákos

Elindult a zsákos, viszi, viszi
addig viszi, míg valahol leteszi;
megyek én is, viszem a sok jó szót,
ó, ha találkoznánk, letenném most.

Elbánik velünk az idő is, de nem árt;
Nem árt mégse, jól tűri a  csalást.
Múltnak cipőjében jókedvem éled
abban erőltetem mindig a szépet.

Ó,a borda, mit isten Ádámból kivett,
férfi létem számára legkedvesebb;
Áldassék a nő, áldassuk mindennap:
Bontogatom nehéz  zsákomat.

Eljött a sárga világ kezdete,
besárgul alattam a föld szönnyege.
Látom az osztovátánál valaki ül,
mellette álmodom, de nem egyedül...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-22 11:48:25
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-22 11:48:25