Zavart vagyok

Zavart vagyok.
Kapkodom a fejem.
Mi lesz veled, és mi lesz velem,
ha nem jön még egy szerelem?

Megsimogatnám melledet,
ha tudnám, hogy az jó neked.
Így várok, térdemen a kezem,
és nem tudok már sírni sem.

Rád gondoltam, valahányszor
becsaptam a halált.
Nem mentem, hiába várt.

Nézd, kézen fogva megyünk!
Szép vagy, ha velem vagy.
Nem mondanám, de szemmel látható,
hogy belém szerettél.

Lehet, majd hirtelen,
anélkül, hogy megbeszélnénk,
egyszer csak meghalok.
Előtte minden elképzelhető.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-10-18 07:29:13
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-18 07:29:13