Föld alol jövök...

Föld alatt hasalok, hinnétek rólam, halott vagyok,
föld alatt szénfalak csodája szívembe szivárog.
Vagány idők stréber fia, jövök amint kell,
feltörök a mélyből, én a góbé a szenes, régi tűzzel
beszélni rólam legyen szokás legalább
keresztbe tett karok előtt, ha állok, ez a vád:
Ki voltam, s ki vagyok melóban edzett derék,
Be kell pótolnom a tegnapok lyukas üregét.
S egyengessem  a holnap csöndes ösvényét.
Nem vágtam senki szemébe, hogy eltévedt volna,
noha tudom milyen a mélység hatalma.
Mások szerint  én lenék a ronda sötétség,
de csak én fejthetem meg a fekete szemcsét.
Nekem jár a motor, előttem a szerpentin,
Hisz én lopok ütőgépekből benzint.
Ködös fellegvárak fia voltam, nem a mélységek foglya,
napra kiszálló faragott kapunyitogató fajta.
Mit nekem a klaviaturás tudás?
Hisz motorizált ritmusok közt a lényeg szerte száll.
Gyalogos metaforák nyílnak a viaszvilágban,
hol a felirat a stílust gyakran kijátsszaná  igazoltan.
Stampedlivel kimért elixírt veszel
ha vizeletemre poharad tartod két kézzel
kézenfogtam  a félkarú sorsot, ismétlődik a sor.
Bármit írhatsz, az is csak fenekedet verő fintor,
Én asszony édes ölét semmiért el nem hagyom.
Huncut vagyok és szellemesen mindig jópofa,
góbéskodom, nem tagadom, mert minek,
amit én nem érek el, azt rád hagyom, s megölellek.
Lehetsz mellettem vasutas, vagy kéményseprő,
bújhatsz kéménylyukat, ha kinézel meglátod a jövendőt.
Dobj el minden logikát és fejre is állhatsz,
higgyél nekem erre nagyon hamar rákapsz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-15 14:39:08
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-16 12:49:40