a másik ott hagyatik

nem karikás a szemed alatt
pedig könnypatak vájta az utat
nem is nézek sehova
nincs köztünk  semmi se  az érzem
kitépett lap lettem         s valahol
viszi a szél a lelkem  le le ejti
mint ahogyan ember az embert tiszteli
belehull a közöny sarába
nincs kéz, hogy felemelje
nincs  közös titok nincs semmi sem
csak egy asztalon az ebéd
csak egy fiókban két kanál
melyből az egyik fényesebb a másiknál
elképzelem, hogy
őrölni fogunk ketten
és az egyik felvétetik
és a másik ott hagyatik








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-09 16:55:01
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-09 16:55:01