Addig, amíg
Vissza se fordult, úgy ment el tőlem,
jobban mondva, nem is volt enyém
a szerencse. Ettem, amit főztem:
megfőve is igen kőkemény.
A lányok rám se néztek, amikor
tök naivan próbálkoztam én,
mert gyáva voltam, félszeg, nem komoly,
arcomra is kiült a remény.
Mert reménykedtem, egész életem
véget nem érő bizakodás
volt, olvadozó langyos jégverem -
mintha nem rám lesne elmúlás.
Ólálkodik előttem a végzet.
Addig jó, míg mögém nem kerül.
Addig a remény is elkísérhet,
amíg majd meghalni sikerül.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-07 05:59:11
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-07 05:59:11
