Lendíts jókedv...

                        Ajánlás: Kovácske T. János - szerkinek
Lendíts jókedv, lendíts égbe, fel a pátosz közelébe:
Unalmas a földi béke, heves a vér, kell a csörte.
Vágd le kezem, adjál szárnyat, érjem utol  a bandádat.
Keserédest szívtam  sokat, felejtesd el tegnapomat.
Álljon torony, de mind ferde, repülhessek tetejére.
Elefántcsont karcsú, büszke, ne kívánkozzak beléje;
Én legyek a kakas rajta, kukurikú  Góbé mondja:
Költő sok száz bóklássz forma - alattam írsz,  mindhiába,
Én költsem az igazi dalt, metafora szívem fáraszd,
Engem szülj meg - engem akarj, engem nevelj,  engem szárnyalj.
Nagy toronyban sok bolondság de  tetején Góbét lássák.
Lila felhő csordulj alánk  míg odabent farkas vakság.
Fekete folt ablakokra, bénaság bújj bé toronyba,
De én mindig ott fent zengjek, eget-földet úgy dicsérjek;
Gonosz ellen feszt  zörögjek, mint a rablón vasbilincsek.
Fent a napnak tüzes kékje lila lángot fessen jégre,
Sárga képnek képzelete - szürkeségből -, jöjjön létre;
Barna  madár legyen társam, tollaiban kedvem tartsam.
Minden vidít mit én írtam, ki csinálja énutánam?
Ez a világ olyan pici egy vén góbé elég neki.
Kukurikú! kell hirdetni: Góbé felszállt - , verset írni...  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-03 02:52:46
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-03 02:52:46