A vers
A vers: hogy kézbe veszek mindent,
mint kisgyerek, és megcsodálom,
lehajolok a csillagokhoz,
ha a szememre nem jön álom,
arcomhoz szorítom a felhőt
a villám-cikcakkozta égen -
égő szememre enyhülést hoz,
ha nem is gyógyít meg egészen.
A verssel életben maradtam,
hol minden darabokra hullt,
hol minden érték oly veszendő,
és küzdőtér a kocsmapult,
ahol több szó van ugyanarra,
pedig mindegyik mást jelent,
mindenható a pénz hatalma,
az a becsület, az a rend.
A vers éltet még valameddig,
mikor meghalni volna jó,
amikor ő is oly esendő,
és könnyen bűnre fogható.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-10-02 10:00:13
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-02 10:00:13
