Credo

Magadnak bármit elhiszel,
talán azt is, hogy hinni kell.

Nem látszik rajtad áhítat,
kezedből kis veréb ihat;

csőrével tenyeredbe bök -
egy vagy a sok veréb között,

aki még hazát sem cserélt,
ugráltál - "nem épp semmiért".

Idealista vagy -, balek,
örökös megmérettetett,

"hazátlan hazaáruló",
csak másokért lótó-futó,

kéretlen ingyen mindenes,
ha tenni kell: kétbalkezes,

polgárnak "idegenszerű",
negédeseknek keserű,

hiszékeny, aki bízni mer -,
és küszködik könnyeivel.

Jól vigyázz, magadnak ártasz,
nem segíthet semmi látszat;

akinek nem vagy még teher,
hogy viselkedjen, elvisel.

Az életben maradáshoz
el ne dobd, mi meghatároz -

még akkor sem, ha végzetes -,
amiért élni érdemes!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kővirágok (Miskolc, 1999)
Kiadó: Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-10-01 13:43:10
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-01 13:43:10