Hesz Tamás : DRAPÉRIA


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 1 perce
Vadas Tibor 38 perce
Gyurcsi - Zalán György 3 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Tímea Lantos 5 órája
Filip Tamás 6 órája
Mórotz Krisztina 7 órája
DOKK_FAQ 8 órája
Kosztolányi Mária 8 órája
Serfőző Attila 9 órája
Pataki Lili 9 órája
Tamási József 10 órája
Paál Marcell 11 órája
Bátai Tibor 14 órája
Metz Olga Sára 14 órája
Szilasi Katalin 16 órája
Bara Anna 20 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 7 órája
Minimal Planet 8 órája
Conquistadores 11 órája
Hetedíziglen 18 órája
az univerzum szélén 19 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Hesz Tamás
DRAPÉRIA

DRAPÉRIA


Leomlott hajad fölébem nevelted.
Kifeszítettél – a cédrust gyalulatlanul
kötözted alám.
Két napkorongot árult az est
– testedből kínáltad a mámort,
melleidből inni adtál.
S én úgy kortyoltam közben minden szavad,
mint gyermek anyjának tejét,
mintha nem lenne szabad!

Rámhurkoltad a lábad és nevemen
szólítottál -
halottam, amikor megátkoztál,
szenté avattad arcom és elégettél.
Végigkarmoltad hátamról a viaszkos időt,
gyöngyház körmeiddel véstél betűket -
hasfalamba martad gyerekkori álmod.
Olvastam mind;
hosszú tömött enciklikát.

Felszakadt torkodból a fohász
belefúrtad fogaid az Óceánba,
csapzott vállaimból szigetek nőttek
a semmibe.
Nem engedted, hogy kiegyenesedjek,
magasba löktél – repültem, te lezuhantál
szótlanul terítetted rám folyékony ujjaid.

˘˘˘˘˘˘

Most nézlek, ahogy csendben elalszol,
Márvány lábaid közül csordogál az élet.

Meghagysz egy gyümölcsöt talán,
Magadban…
- Még neveletlenül.

Mindenszentekre…
Akár, csak engem
Anyám.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-28 15:50:30
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-28 15:50:30


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 06:33   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 03:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:33   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-03 01:15   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 00:45   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-03 00:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-03 00:01   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:57   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:51   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina