rejtekhely



úgy terveztem, nem árulok el magamról
sokat. érzem még émelyít a bor, csakis
a konyak, a szád, a fölizzadt pizsamád
illata, íze tart meg. reméltem,
anyád sem magának követel engem.
védekeznék, ha lenne idő átfejteni
magamon, e percben rejlő összefüggéseket.
engedném okos ujjaidat is. de mégis a
tenyereket szeretem jobban, mert buták.
megadóan vallanak, ha nyitom.
bármi szeszély, ha visz, vihet csak tovább.
nem oktat, ragaszkodik, sohasem birtokol.
melengetnek, mint vacsora közben ajkaid.
néma tűzhely. könnyű ruha. és beszélhet neked
anyád, már átkozhat is engem, mert nem
úgy szeretek, mint ahogy szeretni illene.
asztalterítők, bugyid ráncai közt a kezem,
ő új átkokban dohog, de te nem érthetsz már,
csakis tenyeremből, mint cigány, régi jósasszonyok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-25 12:51:35
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-25 12:51:35