Under construction

A városról, mint karkötőt a karról,
lecsatolták az összes parkolót.
Megállni nincs hely, elásott tavakról
álmodnak titokban a markolók.

Kerékvágás üzen a pótkeréknek,
bántja, nyomasztja már tenger dolog.
A buszok, látod, elfoglaltak, kékek,
de nem úgy kékek, ahogy gondolod.

Üres padok unatkoznak, akárha
kiegyenesített hullámcsatok.
Új menetrend kell, sok száraz talánnyal,
lazább, pontatlanabb hasonlatok.

Elillantak az autók, most alszanak –
vannak buszok, megállók nincsenek.
Két szél egy petpalackon hajba kap,
és éppen most késed le szégyened.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kulter.hu, 2010
Feltöltés ideje: 2010-09-16 12:08:24
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-16 12:08:24