köd

csak ülj és figyeld a ködből kiforduló tárgyakat
a távolból kibomló csöndet
lassan sarkosra kopik körülöttünk a világ
kirajzolódnak ölelésünk finom élei
s valamelyik formába majd csak beleillünk
sokkal inkább bizonytalan lesz ha tisztul a köd
mindig maradjon egy kis fedezék
ahol kimondhatjuk a láthatatlan apró titkokat
és jobb ha nem hallja azt senki
a félelmetes fák is némák meg a madárfészkek
ők is a pillanat kódolt kellékei
a háttér változatlan csak mi ülünk az előtérben
ha még most is ott vagyunk





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-06 18:46:23
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-06 18:46:23