A csend hullámai
Csillagfényes égi csend
hajnalpirra feldereng.
Szél süvít az éjen át
édes álom - várok rád.
Átölel és körbevesz
pilleröptű éji nesz.
Érdes ködben - sóhajok...
Derűs csendre - felragyog.
Halványfényű napsugár
álmos csendben rámtalál.
Lusta hajnal - ó be fáj,
kelj fel végre cimborám!
Nap hevíti arcomat.
Izzadtszagú kábulat...
Nehéz terhek - fájdalom
csönd szigetén rádhagyom.
Borús, komor alkonyat
esőcseppes lábnyomat...
Csend remél és fáklyát hordoz
szívet, elmét mind feloldoz!
Nap eltűnik, Hold feljő
est csendjéből porfelhő.
Nyugalomra vár már lelkem
angyalszárnyak...libben-lebben...
Újra eljött már az éj
sötéttollú denevér...
Sellő tündér altass el
s hőn reménnyel ébressz fel!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
